Nyírpazony-Polgármesteri Hivatal

A község területén már a bronzkorban is éltek emberek. A Jósa András Múzeum több száz tárgyat őriz itteni ásatásokból. Még 1970-ben is fordított ki egy mélyenszántó eke - gazdagon díszített - bronz baltát. A különböző korokból származó leletek annak bizonyítékai, hogy ez a hely mindig lakott volt. A honfoglalás idejéből egy ezüstberakásos kengyel került elő, mely különlegesen szép díszítése miatt a millecentennáriumi országos kiállításon is szerepelt. A honfoglaló magyarok szlávokat találtak itt. Valószínűleg tőlük ered a település elnevezése. Pagony, pazony, mocsaras területet jelent. /Feltehetően a mai szlovák főváros is így kaphatta nevét.) Ez a vidék ugyanis a Nyírség vizeinek múlt századi lecsapolásáig vadvizekben, mocsarakban bővelkedő terület volt. Más vélemények is vannak a név eredetéről, mivel a különböző korokban más-más alakban található leírva. (Pozdum, Posdom stb.) Érdekes módon az őslakosok között egyaránt találhatók Pazonyi és Pozsonyi nevűek. A község neve először 1282-ben fordul elő - latin nyelvű szövegben - Pason formában. Erre több dokumentum is hivatkozik a levéltárakban. Az eredeti pápai tizedjegyzék a leleszi káptalan, mint hiteles hely birtokában volt. Onnan - a szerzetesrendek feloszlatásakor - a jászói prépostsághoz került. Innen ismeretlen időben Prágába vitték, hol már nem lelhető fel. A község úthálózata 90 %-ban aszfaltozott. Elkészült a szennyvízelvezetés hálózatának terve is. Művelődési ház nincs a községben. A harmincas évektől volt gazdakör, majd 1945-től művelődési otthon, de összedőlt. Az újjáépítése nem történt meg. Azóta az iskola ad helyet a közművelődésnek. Sok a hangverseny, kiállítás, ünnepély, több öntevékeny művészeti csoport is van a községben, legrégibb az 1955-ben alakult nívódíjas népdalkör. Rendszeresek a műsoros estek, a kiállítások és tárlatok. A régi görög katolikus templom helyett 1936-ban 300 férőhelyes új épült. Igen jó akusztikájú, gyakran ad otthont komolyzenei hangversenynek is.